Társasingatlankezelő

Házkezelés

Az 1990-es évek tömeges lakásprivatizációjáig a tömblakásingatlanokat az állami tulajdonú bérházak jellemezték. Ezen ingatlanálományt a tanácsi házkezelési szervek kezelték.

A Műszaki Lexikon 1978. évi kiadásában a „házkezelés“, mint tevékenység a következők szerint nyert meghatározást: “a lakásgazdálkodás egyik feladatköre, melyben a lakó- és esetleg a középületnek v. egy részüknek működésben tartásáról, állagának megóvásáról (karbantartás, felújítás), hasznosításáról, a használókkal a jogviszony kialakításáról, fenntartásáról, megszüntetéséről, a ráfordítások és a bevételek kezeléséről gondoskodnak.”

A lakóépületek magánosítása szükségessé tette a társasházak működésének újraszabályozását és a nemzetgazdasági szempontból is jelentős vagyon megfelelő kezelésének szakmai biztosítását. A 38/1997. BM rendelet szabályozta az ingatlankezelő és a társasházkezelő szakképesítés egységes szakmai követelményeit.

Az ingatlanpiac fejlődésével az ingatlan szakma is szakosodott: a beruházók, építők, forgalmazók, ingatlanközvetítők  mellett megjelent az ingatlankezelő és a társasházkezelő, aki gyakorlatilag a tulajdonos megbízásából, annak nevében az ingatlan üzletvezetését végzi.

A kezelő többféle feladatot lát el, és a ház lakói, valamint az alkalmazottak a konkrét körülmények függvényében eltérő módon értelmezhetik a kezelő által vállalt szerepeket.

Szakértőként olyan személy, akitől a tulajdonos információt kérhet a problémák megfelelő megoldásához.

Segítőtársként időben intézkedik a szükséges munkák elvégzéséről. Javaslataival meghatározza a kezelés irányelveit.

A kapcsolatépítés és közösségformálás motorja aki, sokféle különböző érdeket és igényt testesít meg az ingatlan működésének, gyarapodásának érdekében. Bűnbakként néha vállalni kell olyan eseteket, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt valamelyik tulajdonos elképzeli. A tulajdonosoknak tudniuk kell mit és miért tesz a kezelő.

A kezelői feladatokat ma még legtöbbször tulajdonostárs vállalja, aki alacsonyabb költség mellett közvetlenűl érzékeli munkájának eredményeit, hiszen részese a tulajdonos közösségnek. Személyében műszaki, jogi és gazdasági szakembernek kellene lennie, ami nehezen érhető el. Több esetben nem ott lakó magánszemélyt bíznak meg a feladatok ellátásával, aki megbízási szerződéssel rendelkezik, munkájában jobban számonkérhető. Nehéz megtalálni a megfelelő embert, aki hosszú távon (folyamatosan), szakszerüen (jártasság a különböző területeken) és fennakadások nélkül (szabadság) képes vállalni e feladatot. A szakmai képzés elindulásával többen vállalkozásban vállalják a kezelői feladatokat. Ők profizmusra törekednek, általában műszaki- jogi- gazdasági munkakapcsolatokkal rendelkeznek. Működési rendszerükben biztosítják a folyamatosságot. Költségigénye magasabb mint a magánszemélyeknél, de szakmai felkészültségük, gyakorlatuk alapján jobban biztosítani tudják a szakszerű kezelést.

Az ingatlan szakmának a kezelői területe újra kialakulóban van, az ingatlantulajdonosok elismerését még ki kell vívni.